A Starbucks  leállította az Észak-Amerikában alig kilenc hónapja bevezetett AI-alapú készletszámláló rendszerét. Ez alig kilenc hónapja futott élesben, de a bolti tapasztalatok alapján túl sokszor hibázott: összekevert hasonló termékeket, kihagyott tételeket, így a „gyorsabb és pontosabb” folyamat helyett bizonytalanságot hozott. A vége az lett, ami a kávézóláncok világában a legdrágább: a baristák és üzletvezetők visszatérnek a kézi készletszámláláshoz, vagyis az AI nem levette a terhet, hanem extra köröket tett rá.

Közben egy amerikai környezetvédő szervezet azt állítja, hogy a Starbucks „recyclable” feliratú, egyszer használatos műanyag poharai a gyakorlatban nem újrahasznosításban, hanem többnyire szemétben végzik. A csoport nyomkövetőket tett a poharakba, majd újrahasznosító kukákba dobta őket; a Reuters összefoglalója szerint a nyomkövetés alapján egyik semjutott el újrahasznosító üzembe, sok a lerakó/égető irányába ment, néhány pedig válogatási pontokon „tűnt el”. A Starbucks vitatja a kísérlet értelmezését, és azzal érvel, hogy a végeredményt a helyi infrastruktúra és a gyűjtési rendszer minősége döntően befolyásolja. A két történet jól mutatja, hogy a fejlesztések és hangzatos kommunikáció csak akkor éri el célját, ha valós működés során is megbízhatónak és igaznak bizonyulnak.