1837-t írtak, amikor az ír gyertyaöntõ William Procter és az angol szappankészítõ James Gamble félre tették vallási ellentéteiket, és úgy döntöttek, közös vállalatot alapítanak. Házastársaik testvérek voltak, a Norris nõvérek, és volt egy ambiciózus apósuk, aki addig ösztökélte õket, míg be nem adták a derekukat. Az üzlet nehezen indult, de hamarosan, ahogy ismertségük kezdett országossá válni, belendült. A cég virágzásában komoly szerepet játszott az az úttörõ gondolat, hogy alkalmazottaikat érdekeltté tették a nyereség alakulásában, vagyis: feltalálták a nyereségrészesedést. 1858-ra alkalmazottaik száma elérte a nyolcvanat, árbevételük pedig az egy millió dollárt. Hamarosan kitört a polgárháború, és a P&G az uniós hadsereg legnagyobb gyertya és szappan beszállítója lett. A háború befejezõdése után is a hadsereg beszállítói maradtak. Az 1880-s évekre a kereslet annyira megnõtt, hogy kinõtték a Cincinnati-i gyárat, és országszerte új építkezésekbe kezdtek.

Egyre több új termékkel rukkoltak elõ. Az állati zsírokat egyre inkább növényi olajokkal váltották fel. Az 1920-s évek elején kitört az információs forradalom: megjelent az otthonokban a rádió. Hamar felismerték az éteri hang jelentõségét. Az elsõk között kezdtek el rádiómûsorokat szponzorálni, õk voltak a „szappan opera” névadói.

1930-ra multinacionális vállalat lett a P&G, amikor felvásárolta az angliai Thomas Hedley Co.-t. A cég termék palettája egyre bõvült. Bevezették a piacra a TIDE mosodai mosószert, és a wc papír gyártásba is belekezdtek. Elsõként a világon õk kezdtek el fluorid tartalmú fogkrémet gyártani. Számos akvizíció következett, és ezzel párhuzamosan egyre újabb és újabb termékekkel jelentek meg a piacon. Brandjeik között feltünt a Folgers kávé, a Gilette, az Old Spice, a Max Factor és sok más ismert márka.

Néhány a P&G ismert brandjei közül

1996-ban a cég kifejlesztette az „OLEAN” zsírhelyettesítõ terméket, melynek kalória tartalma jóval alacsonyabb volt elõdeinél. A sok akvizícióval a vállalat termék választéka annyira kibõvült, hogy félõ volt, hogy egyik terméke kannibál módjára felzabálja a másikat. Ezért úgy döntöttek, hogy eladják az élelmiszer ágazatot. Ez 2012-ben meg is történt. A P&G-t sem kerülték el a botrányok. 1980-ban a vállalat kénytelen volt beismerni, hogy az általa gyártott „BIZZA” tampon elõsegíti a toxikus sokk szindróma kifejlõdését, ezért beszüntette annak gyártását, és kivonta a forgalomból.

1999-ben az erõsödõ tiltakozások hatására korlátozták állatkísérleteiket, jelentõs összeget költve alternatív módszerek bevezetésére. 2002-ben a „PRILOSEC” és az „ACTONEL” gyógyszerek ügye foglalkoztatta a médiát. 2007-ben Georgia Állam beperelte a céget a Crest Pro- Health szájvíz miatt azt állítva, hogy az azt használók foga foltos lett, és ízlelésük jelentõs mértékben csökkent.

Az 1980-s évek elején nagy port vert fel az Egyesült Államokban az un. logó vita. Vallási fanatikusok azzal támadták a vállalatot, hogy „sátáni szimbólumot” használ logóként.

A vád a Jelenések könyvén alapult, mely szerint: „És megjelent egy nagy csoda a mennyekben, nõ öltözete a Nap, a Hold lába alatt, és az õ fejében a korona 12 csillag. ” Néhányan azt állították, hogy a logó a mennyei szimbólum megcsúfolása, mert a P&G logón a férfi feje a hold, és körülötte 13 csillag van. Az áramló szakáll körbeöleli a kör belsõ ívét, a három fürt pedig tükörképe a fenevad számának a 666-nak. A békesség kedvéért a vállalat 1985-ben megváltoztatta logóját.

A P&G az idõk folyamán a populáris kultúra jelentõs szponzora lett. A televízió térhódításával díjakat alapított (People Choice Awards), TV filmeket pénzelt, és számos szappanopera létrejöttét támogatta anyagilag. Nagy sportesemények szponzorai között is megtalálni a P&G-t (2012. Londoni Olimpia, Szocsi-i Téli Olimpia). Mára a cég világszerte jelen van. Alkalmazottai száma 121.000 fõ. 2013-s üzemi eredménye 14480000000$.