Ez egy rendhagyó tényfeltárás, ugyanis nem volt szokás a XIX. században, hogy egy magyar ember Ausztriában alapítson gyárat. Ez az ember Kõrösi József volt. A szegedi születésû ausztriai gyáralapító, inasiskolát végzett és gyalog ment fel Pestre szerencsét próbálni. Nem boldogult sem itt, sem további, Oroszország európai városaiba vezetõ vándorútján. 1831-ben, rövid bécsi kitérõ után Grazban állapodott meg, ahol a Hofrichter láncgyárban talált állandó munkát. Szorgalma olyan eredményes volt, hogy nemsokára érdekeltséget szerzett alkalmazójánál és társtulajdonossá küzdötte fel magát, sõt, utóbb megvásárolta a gyárat. 

 Kõrösi József

 Termékei olyan megbízhatóak voltak, hogy jogot nyert a monarchia valamennyi városába történõ szállításra. Ekkor elhatározta egy fémárukat, gépeket és gépalkatrészeket elõállító nagyobb gyár alapítását. 1852-t írtak, amikor megalapította Graz külvárosában az Andritz vasöntödét. Egy 1860-ban kiadott katalógusból kitûnik, milyen széles áruválasztékkal rendelkeztek. Kínáltak eladásra kézi hajtású darálókat, zúzó- és aprítógépeket, préseket, szívó-nyomó kutakat, csörlõket, darukat, öntött és hõkezelt vasúti kerekeket, valamint Kõrösi saját szabadalma alapján készült szivarkészítõ gépet és légfûtõ berendezéseket is. A két gyár mintegy 600 alkalmazottja elismerésre méltó szociális juttatásokban részesült: a gyártulajdonos házakat építtetett számukra, gyermekeiket lovas omnibusszal szállíttatta az iskolába, ének- és zenekart alapított, az iskolát bõvíttette és taneszközökkel látta el, nyugdíjalapot létesített. 1867-ben tûz pusztított a gyárban és bár a helyreállítást már másnap megkezdték, Kõrösi a tûzvész során kapott füstmérgezésbe belehalt. Nevét ekkorra világszerte ismertté tették gyártmányai, különösen vízgépészeti berendezései, turbinái öregbítették az osztrák gépgyártás hírét.

A két világháború és a nagy gazdasági világválság alatt a gyár termelése leállt, de a menedzsment minden alkalommal úrrá tudott lenni a nehézségeken. Az 1949-s évvel új fejezet kezdõdött az Andritz életében. Együttmûködésre lépett a svájci Escher Wyss Grouppal, átalakította termékstruktúráját: befejezte a gõzgépek gyártását, vízturbinák, centrifugális szivattyúk, daruk és acélszerkezetek gyártásába kezdett a Creditanstalt-Bankverein Austria segítségével, amelyik 1950-re többségi tulajdonosa lett a gyárnak.

 Vízerõmû

Az Andritz az 1960-70-s években erõteljes fejlesztésbe fogott. Új gépeket vásároltak és nagyobb súlyt helyeztek a kutatás-fejlesztésre. Az olajválságot a cég csak állami segítséggel és erõteljes racionalizálással élte túl. 1987-ben az Agiv AG. német befektetési társaság többségi tulajdont szerzett a vállalatban, ez stratégiaváltással is járt. Törekedtek, hogy nemzetközi téren is számottevõ high-tech gyártóvá válhassanak. A cég számos akvizíció után egyre nagyobb lett. Nem csak Európában, hanem Amerikában is „bevásároltak”. Így lett az Andritz a cellulóz termelési rendszerek és a vízierõmûvek elektromechanikai berendezéseinek világszerte elismert szállítója.

2001-ben az Andritz belépett a bécsi tõzsdére. A kibocsátott kétmillió részvényt a hazai és nemzetközi befektetõk gyorsan elkapkodták.

A papír 52 heti minimuma 39,78EUR, maximuma 48,63 EUR volt. Az év folyamán több részvény visszavásárlási programot hajtottak végre valószínûsítve, hogy ezekre a jövõben is sor kerül. Bíztató, hogy az Andritz számos kínai, orosz, brazil megrendeléssel rendelkezik. Könnyen elképzelhetõ, hogy újra eléri, sõt talán meg is haladja a 48,63 eurót. Jó befektetésnek tûnik.

Az Andritz papírjaiban a Portfolife nem rendelkezik kitettséggel. Jelen írás nem tekinthetõ vételi ajánlásnak!