Pánikhangulat uralkodott el a kínai részvénypiacokon, nem csak a befektetõk körében. A kínai kormányzás is alaposan megremegett, egészen elképesztõ intézkedésekkel próbálták megállítani a részvényindexek zuhanását. A kínai részvénypiaci esések azt követõen gyorsultak be, hogy lefordultak az indexek a csúcsokról és korrekció vette kezdetét. A természetesnek induló piaci folyamatot tetézte, hogy az elõzõ idõszakok tõzsdei felfutásai részvények vásárlására inspirálták a kínai lakosságot. A félelem és kapzsiság, a tõzsde alapvetõ két érzelmi mozgatórugója, itt is látványosan mûködtek, ahogy a világ bármely tõzsdéjén.
A kisbefektetõk vérszemet kaptak az emelkedõ piacok okozta profittól, majd sokan elkezdtek magas tõkeáttétellel is bevásárolni. Klasszikus példázata az esések elõszelének, hogy már olyanok is nyakig ültek részvényekben, akiknek korábban nem sok közük volt a tõzsdézéshez, így nem is készültek fel arra, hogy veszteni is lehet az értékpapírokkal. Az elsõsorban kínai befektetõk számára elérhetõ Shanghai Composite ekkor már 150%-os emelkedésen is túl volt egyetlen év leforgása alatt. A visszaesésben az eladásokat külön fokozta, hogy a kölcsönpénzbõl tõzsdézõk kénytelenek voltak részvényekbõl fedezni a veszteségeiket, így olyan részvényektõl is meg kellett szabadulniuk, amit esetlegesen nem is terveztek értékesíteni. Sok esetben ez kényszerlikvidálással történt, amely során mérlegelés nélkül, csupán szükségszerûségbõl borították a részvényeket a piacra. Ennek következtében a csúcstól számítva 30%-ot esett vissza a kínai részvényindex mindössze 4 hét leforgása alatt, amely során elképesztõ összeg, megközelítõleg 2400 milliárd dollár égett el. Az Európában napi szinten címlapokon lévõ görög mizéria ehhez képest szinte elenyészõ volumenû, mivel az elbukott összeg a görög GDP 10x-esére rúg. A kínai kormány is okkal ijedt meg a vagyonok elolvadásától, amelynek hatásai az egész világot érinthetik, ha tovább folytatódnak az esések. Válaszlépésként minden eszközt megragadott a jegybank és a kormányzat, hogy véget vessenek a részvénypiaci szakadásnak. A kínai jegybank az alapkamat és a banki tartalékkövetelmény egyidejû csökkentésével igyekezett forrást biztosítani a részvénypiac számára – hasonlóra utoljára 2008-as válság során volt példa. A kormányzat intézkedései között egészen szokatlan megoldások is megfigyelhetõek, amely kezdõdött a nyugdíjalapok részvénykitettségének megnövelésével, majd megtiltották a részvények eladását az állami cégek és az 5% feletti tulajdonrésszel rendelkezõk számára. Az már megkérdõjelezhetõ, hogy mennyire etikus a média korlátozása: megtiltották, hogy piaci pánikról szóló cikkek jelenjenek meg, illetve a tõzsde megmentésérõl sem lehet írni.
Shanghai Composite Index
Jól láthatóan megtört a kínai részvényindex meredek emelkedése, az intenzív esések átszakították az emelkedõ trendvonalat. A 61.8%-os Fibonacci szintrõl visszapattant a tõzsdeindex árfolyama, és az indikátorok is túladottságot jeleztek már. Vételi szignálok alakultak ki ezt követõen a Stochasticon és az RSI indikátoron is egyaránt. Az esés tartóssága még kérdõjeles az emelkedõ trendvonallal egybeesõ 50 napos exponenciális mozgóátlag már ellenállásként funkcionálhat a 4300-as szinteken.
Hang Seng Index
A befektetõk által szélesebb körben elérhetõ hong-kongi Hang Seng index árfolyama is jelentõs esést szenvedett el. Mivel a hong-kongi részvényindex közel sem emelkedett akkorát, mint a shanghaji társa, jobban megviselte így a pánik, a 30%-nyi éves emelkedésbõl 20%-ot visszaadva egészen a hosszú távú emelkedõ trendvonalig esett be az árfolyam, ahol a 200-as EMA és egy korábbi releváns szint tartotta meg az index mozgását. Technikailag még ez sem számít kirívó esetnek, ugyanis még mindig egy szabályosan meghatározható emelkedõ trendcsatorna határai között ingadozik a hong-kongi Hang Seng index árfolyama.
Még kérdéses tehát, hogy sikerült-e véget vetni az esésnek, vagy mindössze az intézkedések következtében piacra ömlõ friss pénznek köszönhetõ-e a felpattanás. Utóbbi esetén kilátásba kerülhet egy újabb kínai részvénypiaci lejtmenet, mivel a szabályzások hatásai mindig csak ideiglenesek a kereslet-kínálat állandó érvényszerûségével szemben. Egy erõteljesebb összeomlás hatásait azonban már az egész világon megérezhetnénk…
