Egész héten mocsok idõ volt. Folyton vagy esett, vagy süvítõ szél fújt, vagy mind a kettõ. A zöldek szerint ez már a klímaváltozás hatása. De mindegy is! Ilyenkor az ember nem mozdul ki otthonról, ha nem muszáj. Én is jobbára a nappaliban a széket koptattam és különbözõ elemzõk jóslatait bújtam, sõt arra vetemedtem, hogy magam is elõrejelzéseket készítsek. Persze az én elõrejelzéseim elég szubjektívre sikerültek, hûen tükrözték vissza a piacra kivetített vágyaimat. Alig vártam a napot, amikor a többiekkel újra találkozhatok. Persze ahogy öregszik az ember, úgy erõsödnek fel monomániái.
A feleségem szerint, az életem Bandzsa Elefánttól Bandzsa Elefántig tartó szakaszokra osztható. Van benne némi igazság! Szerda tájékán már türelmetlen kezdek lenni, alig várom a pénteket, és pénteken, vagyis ma, az idõt sürgetném. Lélekben már Lojzi kricsmijében vagyok, nagyokat kortyolok az éppen aktuális italomból, és hallgatom Tibi bácsi és Lojzi beszélgetését.
Mindig három órakor lépek ki a lakásból. Ha az idõjárás engedi, gyalog sétálok két villamosmegállónyit, csak akkor szállok fel a Combinóra. Négy megállót megyek vele, aztán befordulok a kutyapisi szagú mellékutcába. Szemben már látom a pohos növényevõt ábrázoló cégtáblát, még nyolcvanöt lépés /tudom, mert megszámoltam/, és már meg is érkeztem.
Most is így történt. Amikor beléptem az ajtón csend fogadott, csak Lojzi széles hátát láttam, ahogy elmélyülten olvasott valamit az egyik asztalnál. Háta mögé óvakodtam, és belenéztem egy könyvbe, amirõl azt sejtettem, hogy valamelyik tõzsdeguru írta. Amit megláttam, attól kerekre tágult a szemem. A férfi keze a nõ combján pihent, aztán megindult felfelé, minden akadályt leküzdve egyenesen a gyönyörök forrása felé. A nõ ajkai lassan szétnyíltak, lélegzete felgyorsult, szemében vágy tükrözõdött.
– Szia! Hát te mit olvasol?
Lojzi megfordította könyvet, így láthattam a címet: A vénuszdomb kincse.
Csak egy kis erotikus lelki masszázs szólalt meg a rajtakapott kocsmáros. Hidd el rám fér. Olyan heteim voltak, hogy úgy érzem rajtam keresztül vonultak az orosz tankhadosztályok Ukrajna ellen. Egy szóval ramatyul érzem magam. A bolt újra pang, vége a szép Questoros idõknek. A héten orvosnál jártam. Szörnyû derékfájdalmam volt, elmentem a háziorvoshoz, aki beutalt a körzeti rendelõbe. Betelefonáltam idõpontot kérni, de csak két hónap múlva tudnak fogadni. Csak akkor érzem jobban magam, ha fekszem. De hát fekve nem lehet kocsmát vezetni!
Itt tartottunk éppen a beszélgetésben, amikor belépett az ajtón Tibi bácsi.
Adj isten urak! Régóta vártok? Na, essünk neki! Sietek, mert színházjegyem van. Megint ócska egy hetünk volt. Ha nem számítom a Fitch felminõsítését, mindenfelé csak hullaszagot érzek. Ne szólj közbe Lojzi! Tudom a kecskeméti Merci is kitett magáért. Terven felüli értékesítéses fennforgásról számoltak be. Az OTP saját magát vette, a Mol gázmezõt talált Pakisztánban, a K&H gyönyörû számokról tudósított, de valami nem tetszik nekem! A Zwackról nem is beszélek már. Tavalyi osztalékának csak a felét fizeti az idén.
Európát és a világot is két ország tartja lázban. Ukrajna és Görögország. Ukrajnában már biztos az államcsõd, Görögország még várakozik. A Fitch leminõsítette az osztrák nagybankokat. A német feldolgozóipari beszerzési menedzser index esett a francia viszont nõtt. Az eurozóna kilátásai egyre jobbak, hála az EKB kötvényvásárlási akciójának. Az OMV remek negyedéves eredményszámokat tett közzé.
A nyugati boszorkány Janet Yellen FED elnök õszre halasztotta a kamat-emelést. Úgy látszik, az amerikai gazdaság még mindig csak lábadozik. Nem lett túl fényes a WAL-MART negyedéves gyorsjelentése. Csatlakozott hozzá az ETSY és a LOWES. A HOME DEPOT és a SALESFORCE javított valamit az összképen. Az energiaárak szolid emelkedésnek indultak.
Egyéb kérdés, óhaj, sóhaj?
