Egész nap ömlött az esõ, mintha monszun lenne. Megmosdatta a várost, az embereket, felfrissítette a levegõt. A járdaszélek mellett keskeny erek keletkeztek, melyek a csatornában egyesítették erõiket, úgy, hogy már szélesen hömpölyögve folytak be a Dunába. Még a kutyák is görbét pisiltek. Elmaradtak a futamok az ügetõn, csak néhány megrögzött, ám tájékozatlan fogadó ténfergett céltalanul a bezárt kapu elõtt. Csalódott sóhajokat fújt messzire a friss tavaszi szél. Rendes alkoholisták nézték méla undorral a mennyei vízáradatot. Esõlétõl csillogott az a két lépcsõ is, amelyik a Bandzsa Elefántba vezet. Bent az ívóban Lojzi rendezgette a poharakat. A rádióban Kovács Kati énekelt: „Add már uram az esõt”.

Na, de ennyit? – Dohogott csapos barátunk.

Kicsit késtem. Tibi bácsi sem volt még sehol, ketten voltunk a kricsmiben. Lojzi széles mosollyal üdvözölt, szemüvegét feltolta az orrán, míg hellyel kínált. Kérdés nélkül is beszélni kezdett.

Talán mégsem veszett el minden pénzem, bár ellenségemnek sem kívánom, hogy Questor kötvényben legyen a pénze. Ha egy kis szerencsém van, nekem is fiktív kötvényt adtak el, és akkor visszakaphatok valamennyit. Igaz, hogy várnom kell, míg lezajlik a vizsgálat. Addig meg majd csak kihúzom valahogy. Buda-Cash ügyben beadtam a kártalanítási kérelmet, most már csak azt kell kivárnom, hogy a felszámoló átadja a papírokat a Bevának. – éppen itt tartott, mikor belépett az ajtón Tibi bácsi.

Szevasztok – szólt és esernyõjét egy szék háttámlájára akasztotta.

Azért beletelik pár napba, míg megkapod a pénzed – mondta Lojzi felé fordulva.

Micsoda hetünk volt! – folytatta. – Amerika úgy csapkodott össze-vissza, hogy csak kapkodtam a fejem. Persze Európa szorgalmasan követte és Ázsia sem maradt le. Talán csak Lojzi várt annyira az üzletnyitási engedélyekre, mint a világ arra, mit határoz a FED. Csütörtökre aztán kiderült van még idõ kamatemelésig. Erre meredek emelkedésbe kezdtek az indexek. Még a Bux is emelkedni tudott, és a szokásos tízmilliárdos forgalmat rendesen túlteljesítette köszönhetõen a Btel-nek, az OTP-nek, és néhány jól teljesítõ papírnak. Hogy el ne felejtsem, megjött a várva várt felminõsítés az S&P-tõl, de azért még mindig bóvliban vagyunk. A DAX 125 pontos emelkedéssel zárta a hetet, köszönhetõen az EKB kötvényvásárlási programjának. Bíztató, hogy a ZEW, a német gazdasági hangulat index szignifikáns erõsödésbe kezdett. Az olaj ára cseppet emelkedett, de még mindig elég olcsó, hogy fájjon az oroszoknak. Apropó, oroszok! Semmit nem tanultak a szankciókból. Megünnepelték a Krím annexiójának évfordulóját. Ez alkalomból Putyin beszédben ismerte el, hogy a bünti komoly károkat okozott az orosz gazdaságnak, de azért nem bánnak semmit.

A nyersanyagok ára is erõsödött, de azért nem kell gigantikus erõsödésre gondolni. Az ezüst volt az éltanuló 4,3%-os erõsödéssel, de a többiek is szépen menetelnek. Ez arra enged következtetni, hogy a világgazdaság lassan visszanyeri régi „fényét”.

A dollár bivaly erõs, az okosok szerint hamarosan pariban lesz az euróval. Svájc túlértékeltnek minõsítette a frankot, a valutát gyengítõ intézkedések várhatóak. Az APPLE-nek sem fenékig tejfel az élet. Úgy tûnik, bukta az új okos órájuk. A TESLA vetélytársakat kapott a GM és a BMW személyében. A FACEBOOK ingyenes pénzküldési szolgáltatást vezet be, és ez fájdalmas lesz a WESTERN UNION-nak. Az ORACLE megemeli negyedéves osztalékát.

Hát, nagyjából ennyi! Lojzi, ma én állom a cehhet! Mindenkinek egy veszett kutyát, ha már az idõjárás ennyire megveszett.