John Pilkington és Henry Threlfall Wilson egy bérelt irodában teájukat szürcsölgették Liverpoolban. 1845-t írtak. Európa csendes, Magyarországon már lecsengett a reformkor, megszületett Szinyei Merse Pál, Petõfi újabb verseket ír, Gyulai Pál csóválja a fejét. Valahol messze túl az óceánon, Ausztráliában, kitör az aranyláz. Családok tízezrei vágyakozva nézik az óceánt. A lenézett távoli kontinens után sóvárognak, amelyet csak 1788-ban népesített be az angol kormány fegyencekkel lord Sydney belügyminiszter vezényletével. Ideális volt a helyzet egy hajóstársaság megalapítására. Pilkington és Wilson nem sokat tétováztak, megalapították a White Star Line elõdjét. Fõleg Ausztráliára és Új-Zélandra koncentráltak, ami, mint késõbb kiderült, hibás döntés volt. A fõleg klipperekkel dolgozó társaság hamarosan csõdbe jutott.
Hatalmas adósságot halmoztak fel, amit már nem tudtak törleszteni. A bajból Thomas Henry Ismay húzta ki õket, aki megvásárolta a társaságot. A veszteséget termelõ Ausztrália, Új-Zéland útvonalat felváltotta a Liverpool-New- York útvonal. Ez volt a White Star Line születésnapja. Ezzel egy idõben szerzõdéskötésre került sor a társaság és a Harland&Wolf hajógyár között, mely szerint a White Star Line a H&W hajógyárral fogja a jövõben gyártatni hajóit. Új flotta épült. A koncepció is megváltozott: nem a sebesség, hanem a kényelem és a gazdaságos üzemeltetés került elõtérbe. Megváltozott a hajók elnevezése is: ezentúl csupa ic-re végzõdõ nevû hajó futott a társaság zászlói alatt.
J. B. Ismay irányítása alatt a társaság felvirágzott. Hatalmas flottillája bejárta a világtengereket Kanadától Ausztráliáig. Hatalmas kivándorlási hullám indult meg Európából Amerika felé. Az emigránsok utaztatásából a White Star Line alaposan kivette a részét, több mint két millió utast szállított, akik Amerikában akartak letelepedni. Szerte a világon irodákat tartott fenn, Budapesten is volt irodája a VIII. Baross tér 15 alatt.
Az üzlet virágzott, de a konkurencia is beleszólt az üzletmenetbe. A legnagyobb konkurens a Cunard Line volt. Hogy lépést tudjon tartani a vetélytárssal, a WSL új hajóosztály építésébe kezdett. Ez lett az Olympic osztály, melynek híres-hírhedt hajója volt a Titanic. Három Olympic osztályú hajót építettek: a Titanicot, a Britannicot és az Olympicot, de csak az Olympic hozott nyereséget a vállalatnak. A Titanic elsõ útján elsüllyedt, a Britannicot az angol kormány lefoglalta kórházhajónak a világháború alatt, és 1916-ban aknára futott. és elsüllyedt. A vállalat hírnevét nagyon megtépázta a Titanic elsüllyedése. Ez nem volt elég, hamarosan kitört a nagy háború, és a tengeralattjáróknak és az aknáknak több hajójuk is áldozatul esett.
A háború befejezése után a társaság megpróbált újra talpra állni. Szolgálatba állította a németektõl kárpótlásként átvett és átkeresztelt Bismarck és Homeric tengerjárókat.
1927-ben a társaságot átvette a Royal Mail Steam Packet Company, amelyik így a világ legnagyobb hajós társasága lett. 1928-ban megrendelték a világ akkori legnagyobb óceánjáróját, de annak építését hamarosan fel kellett függeszteni a kitörõ gazdasági válság miatt. Az RMSPC-t pénzügyi nyavalyák gyötörték, sehogy nem tudott kilábalni a csõd fenyegetettségbõl, ezért 1932-ben a felszámolás sorsára jutott. Új társaság, a Royal Mail Lines Limited vette át a hajókat és a White Start. Az anyagi gondok ezzel nem oldódtak meg. A White Star és a Cunard is súlyos pénzügyi helyzetben vergõdött, oly annyira, hogy a Cunard leállította a Queen Mary építését is. A brit kormány mentette meg a helyzetet. Feltételül szabták a két társaság fúzióját. 1934 májusában létrejött a Cunard White Star Limited. 1947-ben a Cunard megszerezte a White Star 38%-t, majd 1949-ben 100%-os tulajdonos lett, és a társaság neve újra Cunard Line lett. Ezzel ért véget a White Star Line csak nem egy évszázados története. A repülés fejlõdésével a tengerhajózás forgalma visszaesett.
Mára a tengeri utasszállítás visszaesett, jobbára csak üdülõhajók, és romantikus kirándulóhajók járják az óceánokat a teherszállító és tartályhajókon kívül.
