Ki irányit kit? a gazdaság a tőzsdét vagy van valami harmadik erő?

Egy olajfúrótorony, egy tengeralattjáró, és a befektetői jövőkép újragondolása

Szerző: Kiss Csaba

 

1. A történet: Olajfúrótorony és furcsa jelenségek

Képzeld el, hogy elvesztetted az állásod, de végre kapsz egy munkalehetőséget: megfigyelőként dolgozol egy olajfúrótoronyon, valahol a Mexikói-öbölben. A feladatod: figyelni a tengert és jelenteni, ha bármi szokatlant észlelsz.

Nappal te dolgozol, éjjel a váltótársad. Egy nap furcsa dolgot veszel észre: a víz színén egy csoport ember látszik – nem úsznak, nem süllyednek, csak „lebegnek”. Másnap is ott vannak, de már kicsit arrébb.

Pár nap múlva feltűnik egy bárka is a látóhatáron – és bár nem megy pontosan utánuk, mindig ugyanabban az irányban mozog, ahol az emberek járnak.

Elkezdtek térképet rajzolni: a te műszakodban te, az éjszakás műszakban a társad. Hamarosan kirajzolódik két útvonal:

• egy pontozott vonal – ez az emberek útja,
• egy szaggatott vonal – ez a bárka mozgása.

És most jön a lényeg: a bárka mindig a „vízen járó emberek” nyomában jár, csak kissé lemaradva.

 

2. Két különböző értelmezés

Elmélet 1: „A befektetők jövőbe látnak”

A társad azt mondja:

„A bárka önálló motorral halad, az emberek pedig pszichikusan érzékelik, hogy hová fog menni. Nem tökéletesen, de nagyjából előre tudják. Ezért járnak mindig előtte.”

Ez a klasszikus közgazdasági elmélet tükre:
A befektetők előre látják, hogyan fog alakulni a gazdaság, és aszerint cselekszenek a tőzsdén.
Ezért a tőzsde vezető indikátor: előbb mozdul, mint a gazdasági adatok.

Elmélet 2: „Van valami láthatatlan mozgatóerő”

Te viszont máshogy látod:

„Nem hiszek sem a vízen járásban, sem a jövőbelátásban. Valami láthatatlan mozgatja az egészet.”

Ez az alternatív teóriád:

• Az emberek nem a vízen járnak, hanem egy tengeralattjárón állnak.
• A tengeralattjáró húzza magával egy láncon a bárkát.
• A bárka így késve követi az útvonalat, de összefüggésben van vele.

Ez az elmélet nem igényel „mágikus gondolkodást”, hanem reális, oksági kapcsolatot feltételez.

 

3. A hasonlat lényege: Mi mozgatja valójában a tőzsdét és a gazdaságot?

A hagyományos közgazdászok szerint:

• A gazdaság a motor (a bárka),
• a tőzsde pedig a pszichikus befektetők cselekedetei (az emberek),
• akik érzik előre, mit fog tenni a gazdaság.

A socionómiai elmélet szerint (Robert Prechter, Socionomics Institute):

• A társadalmi hangulat (social mood) a tengeralattjáró,
• ez határozza meg, hogyan viselkednek az emberek, beleértve a befektetőket is,
• a tőzsde mozgása ezt tükrözi először,
• a gazdaság pedig később, időben lemaradva reagál.

4. Miért követi a gazdaság a tőzsdét – nem fordítva?

A gazdaságban változást előidézni időigényes:

• Vállalati döntéshozatal (beruházás, elbocsátás, béremelés) nem történik egyik napról a másikra.
• A társadalmi hangulat előbb nyilvánul meg a piaci árakban, mert a tőzsdén percek alatt lehet reagálni.

Ezért:

• A tőzsde a társadalmi hangulat tükre, azonnali kifejeződése.
• A gazdaság pedig csak követi azt – mint a bárka a tengeralattjárót.

5. Miért számít ez egy befektetőnek?

Ha a tőzsdét csak a gazdasági hírek alapján figyeled, mindig lemaradsz.
De ha megérted, hogy:

• a kollektív hangulat a mozgatórugó,
• a tőzsde ezt gyorsan leképezi,
• a gazdaság csak később reagál,

akkor előrébb járhatsz a piaci döntésekben.

Ez nem jövőbelátás – ez oksági összefüggés felismerése. A tőzsde nem jósolja a gazdaságot, hanem megelőzi, mert ugyanazt a társadalmi alapjelet követi – csak gyorsabban.

 

Záró gondolat

A legtöbb közgazdász még mindig azt mondja, hogy „a tőzsde előre lát”.
De lehet, hogy ők azok, akik a „vízen járásban” hisznek.

A társadalmi hangulat láthatatlan, de valós. Akárcsak egy tengeralattjáró a felszín alatt – nem látod, de ha jól figyelsz, észreveszed a hatását.