Februárban új tárgyalások kezdõdtek meg Iránnal, ennek hatására csökkent a közel-keleti feszültség és az olajellátás bizonytalansága. A hónap közepére sajnos kiderült, hogy az atomprogramról történõ egyeztetések nem jártak sikerrel, így ismét elõtérbe kerültek az ellátásbeli félelmek. Irán partjainál található a Hormuzi-szoros, melynek lezárása komoly szállítmányozási problémákat jelentene.

Február végéig makrogazdasági jelentések és kilátások rontották az olaj árfolyamát. Az USA ipari teljesítménye a vártnál gyengébben alakult, magasabban maradtak az olajkészletek és Európában is negatív kilátásokkal számolnak.

A Brent-olaj napos felbontású technikai képe elsõsorban a shortosoknak fog tetszeni. Egy három hónapja épülõ váll-fej-váll alakzat vehetõ ki, mely a korábban bemutatott dupla aljhoz kapcsolódik. A két váll csúcspontja nagyjából azonos magasságban található a „a második aljból a fejre” húzott 50%-os Fibonacci-szintnél. A forgalmi adatokban szintén egy váll-fej-váll vehetõ észre.

Az alakzat érvényesülés esetén nem számíthatunk támaszokra a nevezetes exponenciális mozgóátlagoknál, mert mind az aktuális árfolyamérték felett találhatók. A dupla aljak mélypontjai jelenthetik az elsõ megállót. Emelkedés esetén az 50%-os szint erõs ellenállást jelent, ezt támogatja a 120 és 200 napos mozgóátlagok jelenléte is.

Az MACD indikátor az Egyesült Államok romló ipari termelési adatainak napvilágra kerülése körül váltott eladási jelzésbe, visszatekintve megállapíthatjuk, hogy épp jókor. Ezután masszív esés következett érdemi korrekció nélkül. Nyoma sincs még fordulós jelzésnek, így a csökkenõ trend továbbra is érvényben marad.