Arany a világrend átalakulás peremén – hol tartunk az emelkedésben?
Szerző: Kiss Csaba
Az arany árfolyamának hosszú távú alakulása jól szemlélteti, hogy a nemesfém értéke nem csupán piaci kereslet–kínálati tényezők, hanem mélyebb monetáris, geopolitikai és strukturális folyamatok mentén formálódik. A több évszázadot átfogó idősor vizsgálata különösen hasznos lehet a stratégiai eszközallokációval foglalkozó befektetési tanácsadók számára.
Történeti túlkínálat és árösszeomlás (15–16. század)
A 15–16. század fordulóján az arany ára történelmi csúcsot ért el. Mai értékre átszámítva ez hozzávetőleg az unciánkénti 2 000 dolláros szintnek feleltethető meg. Amerika felfedezését követően azonban a spanyol (és kisebb részben portugál) aranybeáramlás drasztikusan megnövelte az európai kínálatot. Ennek következményeként néhány évtizeden belül az arany reálértéke megközelítőleg a felére esett vissza.
Magyarország ebben az időszakban Európa egyik legnagyobb aranytermelője volt, így a globális túlkínálat az ország számára kifejezetten kedvezőtlen gazdasági hatásokkal járt. A bevételek visszaesése hozzájárult a belső társadalmi és gazdasági feszültségek erősödéséhez, amelyek a történészi értelmezések szerint közvetve szerepet játszottak a 16. század eleji megrázkódtatásokban. Bár ezek az összefüggések nem tekinthetők kizárólagos ok-okozati láncnak, jól illusztrálják az aranyár makrogazdasági jelentőségét.
Hosszú leértékelődési ciklus és monetáris fordulópontok (1920-ig)
Az arany európai piacokra történő beáramlása évszázadokon keresztül hatással volt az árfolyamra. A folyamat végpontja nagyjából az 1920-as évek elejére tehető, amikor az arany ára nominálisan mintegy 20 dollár/uncia szinten érte el mélypontját.
Ezzel párhuzamosan fontos monetáris fordulatok zajlottak. Az Amerikai Egyesült Államokban 1913–1914-ben megalakult a Federal Reserve System, amely hosszú távon a dollár aranyhoz kötésének fellazításán dolgozott. A nagy gazdasági világválság idején az aranystandard fenntarthatósága komoly viták tárgyává vált, majd 1934-ben az Egyesült Államok devalválta a dollárt, és az arany hivatalos árát 35 dollár/unciára emelte. Ez a lépés gyakorlatilag egy rejtett adósságátstrukturálásként értelmezhető.
Az aranystandard rendszere végül 1971-ben szűnt meg, amikor Richard Nixon felfüggesztette a dollár aranyra való átválthatóságát. Ezzel az arany árfolyama szabadon lebegő pályára állt.
Az arany újraértékelődése és a reáleszközök szerepe (1970–1980-as évek)
Az aranystandard megszűnését követően az arany ára a 1970-es években rendkívül gyors emelkedésbe kezdett, és az 1980-as évek elején közel 800 dollár/uncia szinten tetőzött. Ebben az időszakban az arany és a részvénypiac relatív értékeltsége is figyelemre méltó volt: az arany ára közel állt a Dow Jones index nominális értékéhez. Egy uncia aranyért megközelítőleg 0,8 egység Dow Jones index volt megvásárolható.
Összehasonlításképpen: jelenleg a Dow Jones index nagyságrendileg 50 000 pont körül, míg az arany ára hozzávetőleg 5 000 dollár/uncia szinten mozog. Ez azt jelenti, hogy egy uncia arannyal mindössze a Dow Jones értékének körülbelül 10 százaléka vásárolható meg. E relatív mutató alapján az arany hosszú távon nem tekinthető túlértékeltnek a korábbi cikluscsúcsokhoz viszonyítva.
Jegybanki döntések és ciklikus mélypontok (1990–2000-es évek eleje)
Az 1980-as csúcsot követően az arany árfolyama hosszú korrekciós szakaszba lépett. A 1990-es évek elején több jegybank – köztük a Magyar Nemzeti Bank és a Bank of England – jelentősen csökkentette aranytartalékait. Magyarország aranykészlete ebben az időszakban mintegy 65 tonnáról 3 tonnára esett vissza, míg az Egyesült Királyság hasonló lépései Gordon Brown pénzügyminisztersége idején váltak ismertté.
Utólag visszatekintve ezek a döntések a ciklus egyik mélypontján születtek, amikor az arany ára 250–300 dollár/uncia körüli szinten mozgott. A 2000-es évek eleje ezzel egy hosszú távú fordulópontnak tekinthető.
A modern aranypiaci emelkedés és strukturális tényezők
A 2000-es évek elejétől az arany új, erőteljes emelkedő ciklusba lépett. A 2001. szeptember 11-i események, a 2008–2009-es globális pénzügyi válság, majd az európai adósságválság mind hozzájárultak a monetáris lazításhoz és a biztonságos eszközök iránti kereslet növekedéséhez. Ennek eredményeként 2011-ben az arany ára ismét megközelítette a 2 000 dollár/uncia szintet.
Ezután az időszak után a Magyar Nemzeti Bank stratégiát váltott, és 1 200–1 500 dollár közötti árszinteken fokozatosan újjáépítette aranytartalékát, amely mára megközelíti a 110 tonnát. Egy főre vetítve ez a régióban – és európai összehasonlításban is – kiemelkedő aranyfedezetet jelent.
Jelenlegi ciklusértelmezés és technikai megközelítés
A 1920-as évek mélypontjától vizsgálva az arany árfolyammozgása egy hosszú távú, impulzív struktúrába illeszthető. Elliott-hullámelméleti megközelítésben a piac jelenleg az ötödik hullámban tartózkodhat. Az árupiacokon ez a szakasz jellemzően elnyújtott, nagy amplitúdójú emelkedéssel jár, amelyet fokozott volatilitás kísér.
A jelenlegi piaci mozgások arra utalnak, hogy az emelkedő trend még nem zárult le, és a piac a hullámszerkezeten belül egy további impulzív szakasz végpontját keresi. A geopolitikai bizonytalanság, a monetáris rendszerek átalakulása és az inflációs kockázatok továbbra is strukturális támaszt nyújtanak az arany számára.
Rövidebb idősíkú elemzés és taktikai következtetések
A hosszú távú történeti és strukturális áttekintést követően indokolt rövidebb idősíkon is megvizsgálni az arany aktuális piaci helyzetét. A több évszázados ciklus ismeretében már egyértelműen azonosítható, hogy az öthullámos emelkedő struktúra mely fázisában tart a piac, és ebből milyen taktikai következtetések vonhatók le.
A jelenlegi árfolyamszintek és relatív értékeltségi mutatók alapján továbbra sem beszélhetünk túlértékeltségről. Amennyiben az aranyat a Dow Jones indexhez viszonyítjuk, a 1980-as évek elején látott történelmi extrémhez képest az arany relatív értéke jelenleg annak töredékét képviseli. Ez a viszonyítási alap azt erősíti meg, hogy strukturális értelemben az arany még mindig alulértékeltnek tekinthető, és a hosszabb távú emelkedő trend nem tekinthető lezártnak.
Exponenciális trend és technikai struktúra
A rövidebb idősíkokon vizsgálva az árfolyammozgás egyre meredekebb trendvonalak mentén halad, ami az exponenciális jelleg erősödésére utal. Az ilyen típusú mozgások sajátossága, hogy a felső célzónák pontos meghatározása rendkívül nehéz, mivel az árfolyam gyorsuló dinamikával képes eltávolodni a korábbi egyensúlyi szintektől.
Technikai alapon egy, Fibonacci-kiterjesztésen alapuló hosszabb távú célzóna az 5 030–5 040 dollár/uncia körüli tartományban határozható meg. Ez a szint az ötödik hullámon belüli harmadik alhullám potenciális kifutását jelzi. Ugyanakkor hangsúlyozandó, hogy ezen célár elérésének időzítése bizonytalan, és a piac addig is jelentős kilengéseket mutathat.
Kulcsfontosságú trendvonal és korrekciós kockázat
A jelenlegi piaci struktúrában kiemelt figyelmet érdemel egy, heti idősíkon húzódó, meredek emelkedő trendvonal, amely jelenleg hozzávetőleg 4 500 dollár környékén húzódik. Ez a szint technikai értelemben kulcsfontosságú támasz.
Fontos megjegyezni, hogy a jelenlegi emelkedő ciklus során eddig egyetlen jelentős trendvonal sem sérült. Amennyiben ez a támasz a jövőben mégis törne, az nagy valószínűséggel egy mélyebb, de továbbra is korrekciós jellegű mozgást indítana el, amely az Elliott-struktúrában a negyedik hullámnak feleltethető meg. Ennek ellenére egy ilyen korrekció esetében sem várható strukturális összeomlás, sokkal inkább egy mérsékeltebb visszahúzódás, majd oldalazó konszolidáció.
Reális forgatókönyvnek tekinthető az is, hogy a trendvonal nem azonnal, hanem egy későbbi, második korrekciós alhullámban sérül, akár magasabb, 4 600–4 700 dollár körüli árszinteken. Ez tovább erősíti azt a képet, hogy a jelenlegi piaci környezetben a lefelé mutató kockázatok fokozatosan, nem pedig hirtelen sokk formájában jelentkezhetnek.
Összegző kitekintés és lehetséges korrekciós triggerpont
Összefoglalva a fentieket, a közeljövőben bekövetkező aranypiaci korrekció egyik potenciális kiváltó tényezője az orosz–ukrán háború esetleges lezárása lehet. Egy ilyen esemény – különösen, ha azt egy nemzetközi béketanács vagy egy, például Budapesten megrendezett békecsúcs intézményesíti – rövid távon mérföldkőként jelenhet meg az árfolyamgrafikonon. Ez nem feltétlenül egy éles trendfordulót, sokkal inkább egy nagyobb amplitúdójú, de alapvetően oldalazó korrekciós szakaszt indíthat el. Ennek oka, hogy a globális világrend átalakulása ezzel nem zárulna le: a NATO körüli strukturális feszültségek, a Grönlanddal kapcsolatos geopolitikai kérdések, Tajvan helyzete, illetve a Dél-kínai-tenger térségében fennálló kockázatok továbbra is bizonytalanságot tartanának fenn a rendszerben. Ennek következtében a korrekció várhatóan zajos, volatilis és elhúzódó jellegű lenne. Mindazonáltal az orosz–ukrán konfliktus lezárása reális eséllyel szolgálhat egy olyan triggerpontként, amely az aranypiacon egy mérsékeltebb, konszolidáló korrekció kezdetét hozhatja el.
Portfólióallokáció és gyakorlati befektetési megközelítés
Makrogazdasági és geopolitikai szempontból az arany továbbra is stabil szerepet tölt be a portfóliókban. A globális világrend átalakulása, a geopolitikai feszültségek, valamint a monetáris rendszerek bizonytalansága strukturális támaszt nyújt az árfolyamnak.
Ugyanakkor a befektetési tanácsadás szempontjából kulcsfontosságú az allokációk aktív kezelése. Egy jellemzően 10–20 százalékos aranykitettség a jelentős árfolyam-emelkedés következtében könnyen 25–30 százalékos vagy azt meghaladó súlyra duzzadhat egy portfólión belül. Ilyen esetekben indokolt a részleges profitrealizálás és az eszközök újrasúlyozása.
Ez a megközelítés nem a klasszikus dollar cost averaging módszert követi, hanem annak inverzét: a nyerő pozíciók fokozatos átlagolását és részleges zárását. Szakmailag ez indokolt stratégia egy erősen trendelő, exponenciális szakaszban lévő eszköz esetében. A hangsúly nem a teljes pozíció lezárásán, hanem a lépésről lépésre történő reallokáción van.
Inflációs várakozások és hosszabb távú fundamentumok
Az arany árfolyamát hosszabb távon nem kizárólag geopolitikai tényezők hajtják. A technológiai fejlődés felgyorsulása és az ebből fakadó gazdasági növekedés – különösen az Egyesült Államokban – szintén jelentős szerepet játszik. A gyors GDP-növekedés rendszeresen inflációs félelmeket generál a befektetők körében, még akkor is, ha a tényleges infláció végül nem materializálódik tartósan.
Ez a visszatérő inflációs várakozás önmagában is keresletet teremt az arany iránt, és ciklikusan újabb árfolyam-hullámokat indíthat el. Ennek következtében az arany továbbra is indokolt eleme egy diverzifikált portfóliónak.
Összegzés
Összességében az arany hosszú távú emelkedő trendje továbbra is érvényben van, ugyanakkor rövidebb idősíkon egy korrekció lehetőségével számolni kell. A befektetési stratégia kulcsa nem a bináris döntésekben, hanem az arányok kezelésében rejlik: az arany tartása indokolt, de a túlsúly elkerülése érdekében időszakos reallokáció szükséges. A fegyelmezett diverzifikáció fenntartása mellett az arany továbbra is stabil, stratégiai eszközként kezelhető a portfóliókban.
