A norvég papíripari vállalatot 1962-ben alapították norvég erdõ tulajdonosok. Hosszas megfontolás után vágtak bele vállalkozásukba. Ismerték és szerették hazájukat, élvezték az északi erdõk illatát, a frissen vágott fa gyantájának színét. A történet azonban nem itt kezdõdik. Norvég erdõ tulajdonosok már az ötvenes években szembesültek a termékértékesítés problémájával. Hogy elejét vegyék a bajoknak létrehozták a Norske Skogot a Norvég Papírt.

Nagymértékû szkepticizmus fogadta a cég létrejöttét. Kevés volt a tõke, mindössze 49 millió norvég korona állt rendelkezésre és hiányzott a marketing tapasztalat is. Ennek ellenére két újságpapír gyártó gépet vásároltak elsõ malmukba  300 millió norvég korona értékben. Komoly szükség volt erre a beruházásra, hogy a vállalat rentábilissá válhasson.

Az 1970-s évek elejére a vállalat nyereséges lett. Ebben nagy része volt annak az elhatározásnak, hogy legalább tíz évig nem fizetnek osztalékot, hanem a nyereséget visszaforgatják a termelésbe. Osztalék fizetésére elõször 1983-ban került sor. Úgy tûnt ekkorra, hogy a cég biztos lábakon áll. Diverzifikációba kezdtek a maguk módján. Költséges felvásárlások helyett a diplomácia eszközét alkalmazták. Marketing és logisztikai megállapodást kötöttek a Follum Fabrikkerrel, Norvégia legrégebbi papírgyártójával. A megállapodás kiterjedt a marketingre és a logisztikára is, sõt részesedést szereztek egymás cégében.

Norvégia kis mérete és a verseny indukálta kockázatok miatt az ország cellulóz és papír ipara válságba került a 70-s évek végére. Éppen jókor jött a 80-s évek elején a konszolidáció. Megmentette a vállalatot, sõt újabb terjeszkedésre ösztönözte. A termék paletta is kibõvült. A különbözõ minõségû papírtermékek mellett megjelentek a fatermékek, írószerek, csomagoló anyagok, sõt az energetikai berendezések piacán is megjelentek. Rövidesen részesedést szereztek a vezetõ norvég cellulóz gyártóban a Tofte Industrierben.

Ezt követõen már csak pár évnek kellett eltelnie, hogy egy hármas fúzió által nem csak Norvégia, hanem Európa legnagyobb papírgyártójává váljanak.

Kettõs stratégiát dolgoztak ki. Egyrészt ajánlott papírgyártóvá küzdötték fel magukat, másrészt elkezdték a terjeszkedést a nemzetközi piacon. Racionalizálásba kezdtek. Elõször eladták a fûrésztelepet, majd megszabadultak a cellulóz malomtól és a rétegelt üzemtõl, nemsokára eladták a könyv- és írószerbolt hálózatot is. Mindent eladtak, ami nem közvetlenül kötõdött a papírgyártáshoz. Közben vásároltak is. 1990-ben megvették a francia  Papeteries de Golbey SA.-t. Ezt követõen újabb papírmalmot építettek Franciaországban, és ezzel kapacitásuk évi 550.000 tonnára nõtt. Újabb vásárlások következtek Ausztriában és Csehországban és a kapacitás lassan elérte a 2.000.000 tonnát.

Újabb akvizíciók következtek ezúttal már Ázsiában. Koreában és Thaiföldön megvásárolták a Shin Ho Paper 2 gyárát. 1998-ban közös vállalatot hoztak létre a kanadai Abitibi Consolidateddel és a koreai Hansol Paper Co.-val. Dél-Amerika következett. 50%-s részesedést szereztek a brazil  Industrias Klabin de Papel e cellulózban.

Ezután egy új-zélandi gyártó következett és a vállalat óriásira nõtt. Következett  Ausztrália, Kanada, Brazília, Chile, és Malajzia. A következõ célpont Kanada volt, ahol 900 millió CAD értékben megvásárolták a Pacifica Paperst.

Úgy tûnik nincs megállás. A Norske Skog lassan behálózza a földet. Mára a világ 2. legnagyobb papírgyártójává nõtte ki magát. 2012-ben a cégnek 4.000 alkalmazottja volt világszerte, üzemi eredménye 2684000000 NOK.

Az elemzõk optimisták a Norske Skoggal szemben. Célárként 4,75 USD-t vizionálnak.

A Portfolife a Norske Skog papírjaiban nem rendelkezik érdekeltséggel. Jelen írás vételre ajánlásnak nem tekinthetõ!