A Unit-linked, mint befektetés avagy a befektetés, ami tényleg az is

 

A Unit-linked, befektetési egységekhez kötött életbiztosítás (UL) körül évek óta heves vita dúl, jellemzően szélsőséges vélemények hangoztatásával. A befektetési alapok, illetve alap-és letétkezelők ajánlatait böngészve az ember nem botlik bonyolult konstruciókba. Sikeres értékesítési hálózatok szerint az UL „gyógyír minden bajra” és minden ügyfélnek a legjobb megoldás, míg az UL által kiszorított alapkezelők, nyugdíjpénztárak, bankok szerint, hozzá nem értő emberek által forgalmazott, az ügyfélnek káros konstrukcó.

 

 Unit Linked melletti érvként hangzik el gyakran, hogy

 

  • mint befektetés kell használni?
  • adómentesség elérhető?
  • megoldja az előgondoskodást (lakás, nyugdíj, gyerekek)?
  • biztosítási védelem rendelhető mellé?

  • drága termék (magas költségek a díjban és vagyonkezelésben)?
  • előnytelen visszavásárlási (kivonási) feltételek (rendszeres díj esetén)?
  • valódi biztosítási szükségletet nem nyújt, megfelelő fedezet hiányával súlyos kockázatnak teszi ki az ügyfelet?
  • biztosításként kezel valójában befektetési terméket, amivel az ügyfelet rejtett kockázatokkal terheli meg?

 

A befektetési alapok is rendelkeznek a maguk rajongóival, ahol a gyakori haszonérvek:

– átlátható és egyszerű költségek

– rugalmas kezelés

– nincs biztosítás és rejtett kockázatok

– sokkal több alapkezelő van a piacon, mint biztosító

– itt is előfordulhatnak visszaváltási díjak

– az adómentesség már 5 évtől elérhető (TBSZ számla)

– valóban befektet az ügyfél

– ez nem megtakarítás

 

Akkor ezek alapján döntse el valaki miről beszélünk. Előnyös strukció az UL, amely hatékonyan segít az életcélok elérését, vagy egy hátrányos, drága termék? A befektetési alapok azért egyszerűbbek!

Véleményem szerint az UL-t, mint terméket, nem lehet jónak vagy rossznak beállítani, mindig az adott ügyfél élethelyzetét kell megvizsgálni, hogy milyen pénzügyi eszközökkel éri el a leghatékonyabban és a legbiztonságosabban a célját.

Az nem kérdés, hogy ha valaki befektetni szeretne, akkor vásároljon befektetést, ha biztosítás szükséges akkor pedig az legyen a végállomás.

Lássuk be és legyünk realisták, hiszen a saját zsebünkre hazudni tényleg előnytelen! Befektetni az emberek 1-5 éves intervallumban szoktak.

Megtakarítani pedig 5-nél több éven keresztül szoktak. Számomra ez az egyik legnagyobb különbség, ami a termékeket megkülönbözteti egymástól.

A másik pedig a költségek, melyek lássuk be nagyon egyszerűen ellenőrizhetők, hiszen egy Unit Linked-et ki kell nyitni az 1.számú mellékletnél, összeadni a %-okat illetve a különböző tételeket és megkapjuk az eredményt.

Ami biztos, hogy nem termék specifikusan, hanem csak a lényeget szem előtt tartva létrehoztuk a pénzpiac UL-Befektetési alap összehasonlító kalkulátorát.

Nem szolgáltatást nézünk, hanem a költségeket, a várható bevételt, a forgási sebességet és természetesen a hivatalos (adatlapon és 1.sz mellékletben található) költségeket!

A pénzügyi kultúra fejlesztésével megfogalmazható az a cél, hogy az emberek megalapozottabb és átgondoltabb pénzügyi döntéseket hozzanak, s ne reklámok alapján hozzák meg életük legfontosabb döntéseit!

A PortfoLife csapata továbbra is célként edukálja az embereket és megmutatja azokat az egyszerű eszközöket, melyekkel megéri a jelenben meghozni a döntéseket, egy kiszámíthatóbb jövő érdekében.